Felhívás adventi adománygyűjtésre

.

December 17-i istentiszteltünk perselypénzét a Közel-Keleten üldözött keresztények javára fordítjuk. Emellett mindenkit bátorítunk, hogy a linken található számlaszámra is adakozzon lehetőségeihez mérten.

A december 17-i istentiszteleteken összegyűlt perselypénzt a gyülekezetek a szokott rend szerint, az egyházmegyéken keresztül juttatják el az Országos Irodához.

A december 17-ig előttünk álló hetekben országos gyűjtés keretében is buzdítjuk a testvéreket az adakozásra: céladományaikat a lelkészi hivatalokon keresztül személyesen vagy a 11784009-20212564 számlaszámon közvetlenül tudják eljuttatni egyházunkhoz.

Köszönjük mindazoknak, akik imádságaikkal és adományaikkal támogatják az üldözött keresztények megsegítését.

Budapest, 2017. november 28.

Fabiny Tamás elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő

 

Bővebben

Festett kazetták - kiállításmegnyitó (2017. Reformáció 500)

.

Szöveg: Kovács Barbara, fotó: Baracs Dénes
 
Különleges kiállítással készültek a reformáció ötszázadik évfordulójára Pécsett. A Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon dolgozói többségében evangélikus templomok mennyezeti fakazettáit gyűjtötték össze, melyeket – a mintákat átrajzolva – evangélikus szeretetotthonok lakói színeztek ki. Ezekből a képekből állítottak ki éppen 95-öt, mindegyiket Luther Márton egyik tételével párosítva. A kiállítás október 29-én nyílt meg és egy hónapig lesz látható a pécsi evangélikus gyülekezet kápolnájában.
 
 
Forrás:

http://www.evangelikus.hu/kiallitas-pecsett-20171031?language=hu

Két énekkari próba után énekeltem a Kossuth Rádió-ban

.

A címben leírtak pontosak és igazak, de egy kicsit árnyalni kell a büszke kijelentést, mert azért, az nem volt ez olyan egyszerű. Karvezetőnk, Balázs Magdi hívására mentem az első szerdai próbára. Miért ne mentem volna, hisz mindig szerettem énekelni, sok vidám társaság nótafájaként, akár hajnalig is vidáman daloltam, ha kellett, akár szlovákul is. Ami ugye nem lenne olyan nagy teljesítmény, ha tudnék szlovákul, de sajnos nem tudok, egy jókedvű dalos társaságban azonban ez sem akadály.    Ezek után úgy gondoltam, biztosan nem olyan nagy feladat pár egyházi ének eléneklése, főként, ha kottát is adnak, és van karvezető is, no meg a legfontosabb, sokan énekelnek még mellettem!

 Ennyi bevezető után el kell mondanom, nagy meglepetésben volt részem, mikor az első egyszerű kis kottát a kezembe kaptam. Valahogy így nézett ki:

Mit mondjak? Mikor hét év hegedűtanulás után már egyértelmű volt, hogy hegedűművész biztosan nem lesz belőlem, a hegedűt a kottával együtt inkább szerszámokra és hajóépítésre cseréltem! Ezután meglepő gyorsasággal elfelejtettem mindent, amit szolfézs és hegedűtanáraim nagy munkával belém sajtoltak. Szerencsére akadt azonnal tanítómesterem, kórustársam, Horváth Zoltán elmagyarázta, papírra vetette a kottában szereplő rejtjelek értelmét, no és a basszuskulcsot is.
Igen, a szegény embert még az ág is húzza, mert hegedűs koromból a violinkulcsra emlékszem némileg, tudom hol a C, meg a G, a többi meg már adódik valahogy. A basszuskulcsnak az a lényege, hogy ott minden máshol van, mint én gondolom!

Úgy elgondolkoztam, tulajdonképpen még kotta se nagyon kellene, mert a dallam „a fülemben van”, csak egy nagy bökkenő van még, amiről nem írtam: a basszus (mert oda kerültem) nem a fődallamot énekli! Azt a női kar zengi vidáman, könnyedén, az alt társaságában, de még a „tenorok” csapata is mindig mást énekel, mint mi. Összességében gyönyörűen hangzik, de ebben eligazodni sokkal nagyobb feladat, és koncentráció, mint gondoltam!

Mindössze két próbán vettem rész, mikor a Kossuth Rádió templomunkból közvetítette az istentiszteletet, és a kórus is szolgát. Bizony félve kérdeztem karvezetőnktől: én is mehetek énekelni???   Magdi biztatott, mentem, szólt az orgona, a kórus énekelt! Oly jó volt ott, a mi templomunkban énekelni, ennek a csodának részese lenni, mert énekelni jó!

Gondolatait papírra vetette: Vönöczky András

Ócsai Zoltán Igehirdetése 2017.09.17.-én

.

1 Móz. 28, 10-22. Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.


Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.
Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és épségben visszatérek apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.

Új Képeink

Balikó Zoltán-emlékkönyv bemutató

A képre kattintva megnyitható a galéria.

Új Hírlevelünk

2017 Reformáció

Új Hanganyag

2017.09.17. - Ócsai Zoltán